Nem estem el. Nem zuhantam össze. Emelt fővel állok itt, és nézek szembe a szörnyemmel. Már nem tud legyőzni. Itt köröz körülöttem, mint egy árnykép, néha megcsap, de én mozdulatlan maradok. A fájdalomtól kicsordul egy könnycsepp, de nyelek egyet. Nem fordulok el, nem menekülök, nem tagadok.
Évek kemény munkája kezd kifizetődni, és bár ideig óráig megingok magamba, tudom hogy bármire képes vagyok. Ha nagy életbölcsességet akarok kerekíteni köré, azt mondanám, el kell fogadni, hogy nem vagyunk jól, de arra kell törekedni, hogy jók legyünk.
2016. szeptember 1., csütörtök
nem vagyunk jól, de arra kell törekedni, hogy jók legyünk
Bejegyezte: Monique dátum: 3:38
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése